A csatlakozó (általánosan apa- és anyadugónak nevezik) a rézvezető belső maggal. A belső mag közé egy speciális, óraszíj alakú, rugalmas fémdarab került az eredeti szabálytalan érintkezési felület helyére, nagymértékben növelve az effektív érintkezési felületet és egy tipikus párhuzamos áramkört alkotva. Jellemzői a nagy áramterhelhetőség, a minimális teljesítményveszteség és az érintkezési ellenállás, az ütésállóság, a korrózióállóság és a magas hőmérsékleti ellenállás, és hosszú ideig képes fenntartani ezt a teljesítményt.
Fotovoltaikus csatlakozóa központi elem, amely összeköti a modul oldalát, a kábeloldalt és a kombinálódoboz oldalát, valamint egy kulcsfontosságú kis komponens, amelyet könnyen figyelmen kívül lehet hagyni. A fotovoltaikus erőművek működésének első két évében a meghibásodások több mint 59 százaléka, a meghibásodások több mint 50 százaléka pedig csatlakozási problémákból adódott. A fotovoltaikus erőművek építése során egységesíteni kell a csatlakozók gyakorlatát, hogy elkerüljük a nem megfelelő gyártásból adódó rejtett veszélyeket a későbbi üzemelés során.
A PV csatlakozókat általában kültéren használják, ezért a PV csatlakozók fő műszaki mutatói általában a következők:
Névleges feszültség: 1000VDC vagy 1500VDC
Névleges áram: 10A és 50A között, az illesztett kábelre vonatkoztatva
Érintkezési ellenállás:<5m Ω
Környezeti hőmérséklet-tartomány: általában - 40 fok ~85 fok
Hőmérséklet felső határa: általában 100 fok
Védettség: IP67
A rendszer mentőköveként a fotovoltaikus csatlakozó fontos hordozó, amely biztosítja a generált energia stabil átvitelét a modulból az inverterbe és a felhasználói oldalra a projekt során. A DC oldal felosztható vonalvégi csatlakozókra (például alkatrészek), leágazó csatlakozókra (projekt helyszíne) és kártyavégi csatlakozókra (például inverterekre) a különböző alkalmazási forgatókönyvek szerint. Kulcsfontosságú elemként a csatlakozó alacsony érintkezési ellenállással és hosszú távú megbízhatósággal rendelkezik, amely biztosítja az erőmű hatékony és biztonságos működését. Éppen ellenkezőleg, az érintkezési ellenállás folyamatos növelése jelentősen növeli a projekt biztonsági kockázatát, ami tűzbalesetekhez vezethet.
