Csatlakozókolyan elektromechanikus alkatrészek, amelyek elektromos áramköröket kapcsolnak össze. Ezért magának a csatlakozónak az elektromos paraméterei az első szempont, amelyet figyelembe kell venni a csatlakozó kiválasztásakor.
- Névleges feszültség: A névleges feszültséget üzemi feszültségnek is nevezik, ami elsősorban a csatlakozóban használt szigetelőanyagtól és az érintkezőpárok közötti távolságtól függ.
Előfordulhat, hogy egyes alkatrészek vagy eszközök nem képesek ellátni funkcióikat, ha a névleges feszültségük alacsonyabb. A csatlakozó névleges feszültsége alatt valójában a gyártó által ajánlott maximális üzemi feszültséget kell érteni. A csatlakozó elvileg a névleges feszültségnél alacsonyabb feszültség mellett is normálisan működhet. Ezért ésszerűen meg kell választanunk a névleges feszültséget a csatlakozó ellenállási feszültség (dielektromos szilárdság) indexe, a használati környezet és a biztonsági szint követelményei szerint.
- Névleges áram: A névleges áramot munkaáramnak is nevezik. A névleges feszültséghez hasonlóan a csatlakozó általában akkor működik normálisan, ha alacsonyabb, mint a névleges áram.
A csatlakozó tervezési folyamatában a névleges áramigényeket a csatlakozó termikus kialakítása teljesíti, mivel amikor áram folyik át az érintkezőpáron, az érintkezőpár felmelegszik a vezető ellenállása és az érintkezési ellenállás jelenléte miatt. Ha a hő túllép egy bizonyos határt, az károsítja a csatlakozó szigetelését és meglágyítja az érintkezőpár felületi bevonatát, ami meghibásodást okoz. Ezért korlátozni kell a névleges áramerősséget, valójában korlátozni kell a hőmérséklet-emelkedést a csatlakozón belül, hogy ne haladja meg a tervezés meghatározott értékét. A kiválasztásnál meg kell jegyezni: a többeres csatlakozóknál a névleges áramot csökkentett mértékben kell használni.
- Érintkezési ellenállás: Az érintkezési ellenállás az érintkezőrészen két érintkezővezető által generált ellenállásra vonatkozik. A kiválasztás során két dolgot kell figyelembe venni: Először is, a csatlakozó érintkezési ellenállási indexe valójában az érintkezőpár ellenállása, amely magában foglalja az érintkező ellenállást és a érintkezőpár vezető ellenállása. Általában a vezető ellenállása kicsi, ezért az érintkezőpár ellenállását sok műszaki leírásban érintkezési ellenállásnak nevezik.
Másodszor, a kis jeleket összekötő áramkörben figyelni kell arra, hogy az adott érintkezési ellenállási indexet milyen körülmények között teszteljük, mert az érintkezési felület oxidréteggel, olajjal vagy egyéb szennyeződéssel fog tapadni, és az érintkezési felület felülete két érintkező rész filmellenállást biztosít. Ha a filmréteg vastagsága növekszik, az ellenállás gyorsan növekszik, így a filmréteg rossz vezetővé válik. A fóliaréteg azonban nagy érintkezési nyomás esetén mechanikai meghibásodáson megy keresztül, vagy nagy feszültség és nagy áram hatására elektromos meghibásodáson megy keresztül.
- Árnyékolás (interferenciamentes): A modern elektromos és elektronikus berendezésekben az alkatrészek és a hozzájuk kapcsolódó funkciók növekvő sűrűsége szigorú korlátozásokat ír elő az elektromágneses interferencia tekintetében. Ezért a csatlakozókat gyakran fémhéjakba zárják, hogy megakadályozzák a belső elektromágneses energia kisugárzását vagy a külső elektromágneses mezők általi interferenciát. Alacsony frekvenciákon csak a mágneses anyagok játszhatnak nyilvánvaló árnyékoló szerepet a mágneses mezőkkel szemben. Jelenleg bizonyos előírások vonatkoznak a fémhéj elektromos folytonosságára, vagyis a héj érintkezési ellenállására.
