A hivatalos nevén Bayonet Neill-Concelman csatlakozók a koaxiális csatlakozók egyik fajtája, amelyet évtizedek óta széles körben használnak az elektronikai iparban. Ezek a csatlakozók könnyű használatukról, megbízható teljesítményükről és biztonságos csatlakozásukról híresek. Eredetileg az 1940-es évek elején Paul Neill és Carl Concelman fejlesztette ki őket az amerikai rádiótársaság számára, elsősorban televíziós és rádiós kábelkapcsolatokhoz, hogy biztosítsák a stabil jelátvitelt, valamint az egyszerű csatlakoztatást és leválasztást.
A BNC csatlakozó egy központi érintkezőből áll a jelhez és egy külső burkolatból a földeléshez, minimális jelinterferenciát és nagy megbízhatóságot biztosítva. Jellemzője a kétcsapos bajonett-stílusú reteszelő mechanizmus, amely biztonságos, mégis könnyen levehető csatlakozást biztosít. Az idő múlásával a BNC-csatlakozókat továbbfejlesztették és optimalizálták az 75-ohm-os BNC-csatlakozók bevezetésével a számítógépes hálózatok kiszolgálására, valamint különféle változatokat fejlesztettek ki a különféle alkalmazásokhoz, beleértve az egyenes, karimás és SMT-t.
A BNC csatlakozók két szabványos impedanciával kaphatók, 50 ohm és 75 ohm. Az 50-ohmos verziót általában rádió- és videoalkalmazásokhoz, míg az 75-ohmos verziót számítógépes hálózati alkalmazásokhoz használják. Az optimális jelátvitel érdekében döntő fontosságú, hogy a csatlakozó impedanciája megegyezzen a kábel és a berendezés impedanciájával. A BNC csatlakozók frekvenciatartománya általában DC és 4 GHz között van, a használt koaxiális kábeltől és a csatlakozó impedanciájától függően.
BNC csatlakozók vS TNC csatlakozók
BNC csatlakozó
Alkalmas a 0-4GHz-es frekvenciatartományra, egy bajonett csatlakozási mechanizmusú koaxiális kábelcsatlakozó, amelyet alacsony fogyasztású alkalmazásokhoz használnak.
TNC csatlakozó
A TNC-csatlakozó a BNC-csatlakozó egy változata, és menetes csatlakozási mechanizmust használ a koaxiális kábelek vezeték nélküli berendezésekben és vizsgálóműszerekben történő csatlakoztatására. Alkalmazható frekvenciatartománya 0-11GHz.
A történelem során a BNC csatlakozókat rádió- és TV-műsorszórásban használták antennák és rádióberendezések csatlakoztatására. Ethernet-hálózatokban is találtak alkalmazásokat olyan eszközök csatlakoztatására, mint a számítógépek, hubok és kapcsolók. Ezenkívül a BNC csatlakozókat műszerezésben és mérésben használják különféle teszt- és mérőberendezések csatlakoztatására, beleértve az oszcilloszkópokat, jelgenerátorokat és spektrumanalizátorokat. A videó megfigyelésben is használják megfigyelő kamerák és videorögzítők csatlakoztatására, valamint a repülőgépiparban radarok, műholdas kommunikációs berendezések és repülő járművek érzékelőinek csatlakoztatására. Az orvosi területen a BNC csatlakozók különféle orvosi eszközöket, például elektrokardiogramot és ultrahangot csatlakoztathatnak.
A technológia fejlődése és az újabb csatlakozási formák bevezetése ellenére a BNC csatlakozók továbbra is relevánsak bizonyos alkalmazásokban, ahol koaxiális csatlakozásokra van szükség. Stabilitásuk és megbízhatóságuk a jelátvitelben, valamint könnyű csatlakoztathatóságuk és leválasztásuk sok területen továbbra is kedvelt választássá teszik őket.
Az ilyen típusú csatlakozók gyorsan csatlakoztathatók és szétválaszthatók, olyan jellemzőkkel, mint a megbízható csatlakozás, a jó rezgésállóság, valamint a kényelmes csatlakoztatás és szétválasztás. Alkalmas gyakori csatlakoztatási és szétválasztási alkalmakra, és széles körben használják vezeték nélküli berendezésekben és koaxiális RF kábelek csatlakoztatására szolgáló tesztelő műszerekben.
